Ma egy új előadót ismertem meg Dani által (KÖSZÖNÖÖÖM), akivel a stílusa miatt alapból előítéletes voltam, mert repper. Utálom a reppzenét, mindent ami hozzá köthető, mert annyira ezt az értelmetlen nagyképüsködést és húúú máni, je gizdacsávo... naszovalértitek :D De ez az ember egy zseni. A dalainak a mondanivalója, és ahogy ezt belelöki a pofádba, a saját nézőpontját a világról, és ahogy ez az egész, a lágy hangsúlyos ütemekkel keveredik... ez az egyveleg, a végtermék fantasztikus. Rühellem a repzenét, de ennek a dalanak a felénél majdnem elsírtam magam első hallgatásra. Annyira beleéltem magam, és elgondolkodtam rajta, hogy bazdmegtényleg.... Képtelen vagyok róla normálisan írni, mert leírhatatlanul fantasztikus... Sajnos az én korosztályomnak csak egy nagyonkicsi százaléka tudja értékelni ezeket a szövegeket, mert nem arról szól, hogy szívj, dugj, partizz. (Eléggáz.) Mostanában amúgyse a saját zenei repertoáromat hallgatam, mert nemtudom mi lelt engem, de random elkeztem újra meghallgatni azokat a dalokat, amiket imádtam abban a korszakomban, mikor az emo volt a menő. :D Annyira hihetetlenül jól esik hangszeres zenét hallgatni ez után a sok elektronikus alappal készített dal után! Igazi megváltás. Persze ugyanúgy imádom azokat is, csak belegondoltam, hogy basszus... a fellépéseken megnyomják a play gombot és csak az ének az élő (ROSSZABB ESETBEN AZ SE!), egy zenekarnak meg odakell figyelnie mindenre, különben szétesik a produkció. Kéne csinálni jópár énekesnek hangszeres verziót is dalaiból, biztos nagy sikerük lenne azoknak is! ( Vagy legalábbis nekem biztos tetszene :D)